"kiábrándultunk a
kiábrándultságból"
- Avagy mennyire Lehet vajon Más a Politika
A Lehet Más a Politika egy új színfolt kis hazánk
elmocsarasodott politikai játszóterén, ami ez év
februárjában lépett a kezdeményezésből konkrét
párti státusba.
Hogy kik ők, és miért akarják
szabadságolni a jelenlegi politikai elitet? Ezekről
a kérdésekről Pánovics Attillával, az LMP pécsi
kapcsolattartójával beszélgettem.
Pécsi Bölcsész: Igazából miért is állt össze ez a párt?
Pánovics Attila: Az LMP tagjai hihetetlen módon
unják azt, ami nálunk politikai élet néven űzött színjátékként
folyik. Akik a Lehet Más a Politika zászlója
alatt tömörülnek azok ugyanúgy kiábrándultak
nem csak a két parlamenti pártból, hanem minden
korábbi, vagy jelenlegi politikai szereplőből. A mi
hozzáállásunk jelenleg az, hogy kiábrándultunk a
kiábrándultságból, inkább megpróbálunk ez ellen
valamit tenni végre. Azt a hitet szeretnénk visszaadni
az embereknek, hogy itt azért húsz év után is van
megoldás, nem kell belefásulni a hazai állapotokba.
P. B.: A jelszavatok szerint a politika lehet más. De mi a
garancia, hogy tényleg mások lesztek, ha esetlegesen
bekerültök a hatalomba?
P. A.: Két garancia van. Az egyik, hogy olyan értékeket
képvisel a társaság, amiket senki más. Ezek
a javaslatok senkinek a programjában nem szerepelnek.
A másik, hogy az emberek, akik most az LMP-t
elkezdték, és rengeteg energiát belefektettek, egy
fillért nem kapnak érte. Aki részt vesz ebben a társaságban
az a munkája, magánélete mellett dolgozik
rengeteget és ha ne adj’Isten, nem jönnek be
az elképzeléseink, mindenki különösebb probléma
nélkül folytatja akár a szakmai, akár a civil önkéntes
tevékenységét.
P. B.: Ha jól tudom, elég határozottan ellenzitek a Bajnai
csomag célkitűzéseit. Mik pontosan az ellenvetések?
P. A. : Ez a csomag alapvetően éles ellentéte az LMP
elképzeléseinek, egy rövid távú, nagyon kockázatos,
csekély eredményekkel kecsegtető javaslat. Szerintünk
a munkát terhelő különféle járulékok, adók
helyett kerüljenek bevezetésre inkább olyan fi zetési
kötelezettségek, amelyek a fogyasztással, luxus javakkal,
környezethasználattal függnek össze. Röviden,
aki nagy lábon él, sokat fogyaszt, nagy vagyona van,
azoktól sokkal igazságosabb várni a megemelkedett
költségek finanszírozását, mint azoktól a rétegektől,
akiktől a legkönnyebb elvenni, de akiknél a legnagyobb
károkat okozzuk ezzel.
P. B.: A nagy állami szolgáltató rendszerek esetén az elvetek,
hogy mindenki szálljon be a fi nanszírozásba. Ez
hallgatói nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy tandíjas
felsőoktatásban gondolkoztok?
P.A.: A programok kidolgozása még csak most van
folyamatban. Az igazságosság része a jelszavaknak
tényleg azt jelentené, hogy fizesse meg mindenki
mindennek az árát, akár a felsőoktatásnak is. Persze
azok esetében, akikre ez súlyos terheket róna, ez a
szabály nem érvényesül. Méltányosan, igazságosan
kell ezeket a döntéseket meghozni. Tudom, hogy
jelenleg a hallgatók jó része nincs abban a helyzetben,
hogy tandíjat tudjon fizetni, de pont ilyen kérdések
azok, ahol az elképzelés kialakítása előtt az
érintettek véleményét széleskörűen kell feltárni.
P. B.: Főiskolásokra, egyetemistákra mennyire számítotok
ebben a kezdeményezésben?
P. A.: Ez a dolog voltaképpen róluk szólna,
azokról, akik még csak most kerülnek majd ki a
munkaerőpiacra és látják, mennyire nehéz helyzetben
van az ország. Nekik kellene látniuk, hogy mekkora
jelentősége lenne egy új szereplőnek a politikai
játszótéren. Sajnos a tapasztalatok szerint egyáltalán
nem hisznek abban, hogy valaki estlegesen tisztességes
alapokon szeretne politizálni. Persze valahol
minden alapjuk meg is van erre. Ennek ellenére mi
még nem vesztettük el a hitünket, hogy van értelme
cselekedni. Remélem nem is fogjuk, és kitart ez a
lendület 2010-ig.
(forrás: http://www.pecsibolcsesz.eu)
