A Wildhorse elnevezésű ausztrál tulajdonú bányavállalat engedélyeztetési szakba léptette uránkutatási szándékát. A cég a Mecsek dél-nyugati oldalán próbafúrásokra készül, azt felmérendő, a mélyben található urán milyen minőségű, illetve, hogy pontosan milyen mélységben található. Teszi mindezt a kitermelés lehetséges újraindítása érdekében. Az engedélyeztetési eljárás fontos eleme a közmeghallgatás, melyre május végén került so - Dr. Kóbor József írása

A mecseki uránbányászat „újraélesztésének” szándéka súlyos aggodalmakat vet fel. A város fejlődését az elmúlt rendszerben meghatározó, a múlt század ötvenes éveitől 1997-ig tartó régi uránbányászat nem üzleti, hanem elsősorban stratégiai alapon folyt, a dúsított uránérc-alapanyag árát titkos államközi megállapodások határozták meg, a közvélemény előtt pedig az 1980-as évektől a Paksi Atomerőmű fűtőelem-utánpótlásával kapcsolatos – egyébként a valóságban soha nem létező – „uránércért fűtőelemet” csereberével próbálták meg hitelesíteni. Ténykérdés, hogy az akkori Uránbánya Pécs egyik legnagyobb kenyéradója volt, különleges ipari és szellemi kulturát teremtett, de az is ténykérdés, hogy amikor már nem a stratégia és az állami költségvetések, hanem a piac döntött róla, okafogyottá vált.  Bár a telephelyek Pécsen kívül voltak, 1993-ban a helyi zöldeken keresztül került nyilvánosságra, hogy a pellérdi vízbázis veszélyeztetése miatt Pécs is közvetlenül érintett.  Ezt követte a közös lobbizás a rekultivációs költségvetési pénzekért, amelyekből máig kell végezni ezt a munkát. Végül, de nem utolsósorban nem felejthetjük el, hogy sok ezernyi bányász egészségét, életét adta olyan uránért, amelynek nagy része felhasználatlanul állt és talán áll ma is oroszországi tárolókban.

Kár tehát a „nosztalgiázásért”, már csak azért is, mert a multinacionális illetőségű Wildhorse cég tervezett uránbányája nem „az” az Uránbánya lenne.  A cég még a régi „urános” kutatási eredményeket felhasználva a lakott területtel határosan végez próbafúrásokat.  A cég kutatófúrások mélyítésére kért engedélyt a belterületi lakóövezettel közvetlenül határosan az Éger-völgytől a Mandulásig, tájvédelmi körzetben, és részben a hidrogeológiai védőidomot érintően (például a Tettye-forrás védett vízgyűjtő területén). Valamint lakott területnek is alábányásznának.

A cégnek nincs saját bányája, csak tulajdonosainak, de működő referencia-uránbányát nem tud megnevezni. Tipikus multi – a saját helyi társadalmi felelősségvállalás hiánya, a felelősök „eltünése” a verespataki ciánkatasztrófa idején mindenki számára nyilvánvalóvá tette az ilyen beruházások kockázatát. A kitermelni szándékozott uránérc, illetve meddő összmennyisége csaknem a duplája lenne a régi Uránbányáénak, nem beszélva a zagyról, stb. és mindez Pécsen belül, a város kiránduló – üdülőövezetében, lakott területével szomszédosan! Az érc feltárására használt, „környezetkímélőnek” nevezett szódás feltárást korábban csak kísérleti jelleggel alkalmazták, a pécsi érchez „durvább” módszerek kellenének, a meddő „eltüntetésére” beígért „visszatömedékeléses” módszer is kérdéses, mellesleg a felszínre került meddőt addig is tárolni kell.

Rengeteg kérdés merült fel mind szakmai körök, mind lakossági érdekvédők részéről, ám ezekre nem érkezett válasz sem a 2010. május 26.-i közmeghallgatáson a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen, sem a korábbi fórumokon. Mind a cég, mind a hatóság csak az aktuális próbafúrások ügyére koncentrál, holott ezek is jelentenek környezeti kockázatot, amelyeket azonban igyekeznek - sajnos, mindkét részről - bagatellizálni, bár ezek is többezer négyzetméteres „ideiglenes ipartelepek” létrehozását jelentik erdők közepén, és pl. a kilépő öblítővizek radiológiai és egyéb vizsgálata, veszélyes hulladékként kezelése nagy kérdőjel.  A cégnek 2010. év végéig kellene nyilatkoznia arról, óhajt-e bányát nyitni, ha igen, az újabb, hosszabb engedélyezési eljárást jelent. Körülbelül 500 fő foglalkoztatásával számolnának, ami kevesebb, mint a tizedrésze a régi uránbányáénak, ráadásul a régi pécsi bányász generációk elfogyása miatt ezek nagy részét máshonnan kell toborozni.

Nem nehéz észrevenni, hogy üzleti taktikázás folyik, az engedély és a kutatások megkezdésének propagálása elsősorban a cég nevének tőzsdei forgatása, részvényei értékének mesterséges növelése miatt van. Az, amire az egész bányaprojekt alapszik, nevezetesen az urán világpiaci árának folyamatos növekedése a széndioxid-kibocsátás leküzdésére beköszöntő állítólagos új „atomkorszak” miatt, merő fikció, amelyet a hazai nukleáris lobbi propagandája erőteljesen hangoztat.  A valóság ellenben az, hogy az északi félteke fejlett országaiban fél kézen megszámolhatók a tervezett reaktorépítések (beleértve Paks tervezett bővítését is), a valóban tömeges projekt-elképzelések (ismételjük, csak tervek) a földgolyó túlsó oldalán, Délnyugat-Ázsiában vannak. És ha megvalósulnak: Pécs természeti környezetének tönkretétele árán üzemeltessék Kína atomreaktorait?

Megjegyzendő egyébként, mind a Wildhorse, mind a Paksi Atomerőmű illetékesei határozottan kizárják, hogy a tervezett bányaprojekt, másrészt Paks már múlt évben az Országgyűlés által elvben elfogadott bővítése között bárminemű kapcsolat lenne. Vagyis a „magyar uránt a magyar atomerőműbe” című, alapból is hamis „nemzeti kártya” kijátszása sem lehet nyerő.

A fentiek alapján a Lehet Más a Politika határozottan elutasítja, hogy Pécs város területén, azt közvetlenül érintve, egy ilyen nyilvánvalóan súlyosan környezetkárosító, másrészt gazdaságilag teljesen bizonytalan beruházást valósítsanak meg. Elvárjuk az engedélyező hatóságoktól, hogy az Alkotmány, a törvények betűjének, szellemének, és a helyi lakosság érdekeinek megfelelően járjanak el. Határozottan támogatjuk a helyi, ügyféli jogállást szerzett, és egyéb civil szervezeteket, így pl. a Pécsi Zöld Kört, az Istenkúti Közösségért Egyesületet, Patacsi Művelődési Egyesületet, a Civilek a Mecsekért Mozgalmat ellenörző és szükség esetén tiltakozó tevékenységükben, másrészt megtesszük a szükséges politikai lépéseket az illetékes szerveknél és az LMP parlamenti frakciójánál.

A szerző biofizikus doktor.