Főállásban pénzügyminiszteri és két gyerekes családapai munkakörben dolgozik, mellékállásban zongoristából avanzsált szájharmonikás.
A lmpecs.blog.hu kifeszíti a fehér zászlót, felcsatolja a vadvédelmi rácsot, feltesz egy Carlos Del Junco lemezt és vendégül hívja Dr. Oszkó Pétert.
Bernics Gábor: szóló zenészként érzi jobban magát vagy inkább csapatjátékos?
Dr. Oszkó Péter: Így is, úgy is. Legjobban azt szeretem, ha csapaton belül dolgozhatok úgy, hogy megkapom a saját területem, saját felelősségi köröm, saját feladataim, de közben együtt is tudok működni a többi csapattaggal. A szólójáték is csak a megfelelő környezetben, megfelelő kisérettel, aláfestéssel lehet teljes. Nem hiszek a végletes individualizmusban, egyetlen briliáns elme sem lehet képes olyat alkotni, mint egy összetartó csapat.
B.G: A saját album megszületését nem hátráltatja az EKHO ("művészadó") megszellőztetett megszüntetése? Vagy konzultáltak már az adóoptimalizációról?
O.P.: Kétségtelen, hogy az adóknak sokszor meglepően átütő hatása lehet az emberei civilizációk menetének alakulására, a kultúra formálására, akár torzítására is. Legismertebb hazai történelmi példa, amikor a középköri kapuadó hatására egyre több közös portájú házközösség kezdett kialakulni, amire válaszként bevezették a kéményenként kivetett füstpénzt. De éremes csak körbenézni például Amszterdamban és megfigyelni a belvárosi házak furcsa, vékonyka sziluettjét, aminek szintén az az oka, hogy annak idején alapterületre kellett fizetni az ottani házadót is, így mindenki kis alapterületre próbált építkezni. Látható, hogy az emberi találékonyság már a történelmi időkben is végtelen volt és ez azóta sem változott. Az adórendszernek ezért minél inkább semlegesnek kell lennie és kerülnie kell a részrehaljást. A miénk most a legkevésbé sem ilyen. Hátrányos helyzetbe hozza a legális munkavállalást és a legkülönbözőbb kedvezményeket adja az önfoglalkoztatás változatos formáinak, ami aztán az adótrükkök széles tárházát alakította ki egyes iparágakban, legyen az a média, építőipar, kereskedelem stb. S ami még ennél is rosszabb, hogy lényegében az egész KKV szektorunk lényegében ennek következtében maradt el jó egy évtizeddel fejlesztésekkel, innovációval, termelékenységgel, akár régiós összehasonlításban is, hiszen hazai vállalkozásaink azt tanulták meg, hogy az üzleti tevékenységük fejlesztése helyett az adókikerülésból és adókedvezmények kiharcolásából kell profitot teremteniük. Ebben a tekintetben mindenképp teljes irányváltásra van szükség és az általános adóterhelést kell leszállítani, miközben meg kell szüntetni minden előjogot. Ha jól csináljuk, az eddig kedvezményezett csoportok adóterhelésében sem mutatkozik majd lényeges különbség.
B.G: Már a jogi egyetemi évei alatt is a gazdasági életben szerzett gyakorlatot, talán a szülei ragaszkodtak a dr. megnevezéshez?
O.P.: A felmenőim idejekorán arra az elhatározásra jutottak, hogy rám bízzák, mivel szeretnék foglalkozni. A családban sem közgazdászt sem jogászt nem találni, a szüleim első generációs értelmiségiek, a nagyszüleim még az agrááriumból illetve gyári munkából éltek, szüleim pedig mérnöknek tanultam, édesanyám később váltott a pszichológiára. Az én érdeklődésem teljesen egyéni jellegű, nem volt előzménye a családban.
Oszkó Péter a Blue sPot zenekarban zenél.
B.G: Egyetemi tanulmányai után nem sokkal a KPMG londoni székhelyére katapultálta magát, a hosszú haj itt már nem akadályozta a magas repülésben?
O.P.: Már csak azért sem, mert ott már nem volt hosszú hajam. Ezzel együtt azt látom, hogy az ilyesfajta formalitásoknak itthon már sokszor nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint tőlünk nyugatabbra. Amikor elkezdtem Londonban dolgozni, meglepve tapasztaltam, hogy egyedül én jártam öltönyben és nyakkendőben az irodába, rajtam kívül mindenki lazán öltözködött, volt aki farmerban közlekedett. De mondhatnék aktuális esetet is. Az ECOFIN ülésén, ami az uniós tagállamok pénzügyminisztereinek fóruma, a kettővel mellettem ülő svéd pénzügyminiszter például összefogott hosszú hajjal jelenik meg az üléseken. Én magam éppen, hogy nem bánom, ha másokról nem külsőségek, formalitások alapján kell véleményt alkotnom, hanem a valós teljesítményét és tudását értékelhetem.
B.G: Az ingatlan helyett a jobban csengő vagyonadó nevet viselő új adónem körüli huzavona a párton és kormányon belüli belharcokról árulkodik, felkészítették erre a nem túl hálás posztra a felkérők?
O.P.: Nem készített fel senki, nekem kellett mindent előre átgondolnom. Nagyjából olyan munkakörülményekre számítottam, mint amivel szembesülnöm kellett és eddig abban az ütemben haladunk a feladatainkkal, amit terveztünk, persze rengeteg egyeztetés, vita, megbeszélés árán. Remélem, hogy a továbbiakban is a megfelelő megoldásra tudunk jutni minden egyes ún. huzavona végén, és akkor azt fogom gondolni, hogy volt értelme vállalni a feladatot, bármennyire hálátlan is egyébként.
B.G: Szemmel láthatóan távol tartja magát a politikai kakasviadaltól, ezek szerint Ön is úgy gondolja, hogy lehet más a politika?
O.P: Amit ma Magyarországon köznapi értelemben politikának hívunk, abban nem sok értéket találok, még ha sokan meg is fognak róni ezért a kijelentésemért. A rövidtávú szavazatmaximalizálás szándéka különösen kampányidőszakban láthatóan mindent megelőz, előrébb való ország elemi érdekeinél is általában, vagy éppen valakinek a jó hírnevénél, személyhez fűződő jogainál. Én magam úgy vállaltam ezt a feladatot és ezt a pozíciót, hogy tudtam, pénzügyminiszzerként sosem a legnépszerűbb döntéseket kell meghozni, pénzügyi válság idején pedig végképp nem. Ezért felkészültem rá, hogy a munkám és személyem akár szélsőséges kritikáknak is ki lehet, lesz téve. Ami talán meglep, hogy úgy tűnik, a politikai kampányban az elvégzett munka értékelése már nem is kérdés, ehelyett a személyeskedő rágalomhadjárat nyert teret, olykor egészen abszurd formában, olyanokkal szemben is, mint én, aki köztudottan semmilyen pártpolitikai szerepet nem vállalok. Azt valóban elhatároztam, hogy bármi is történik, az ilyen acsarkodástól távol tartom magam és igyekszem megőrizni az emberi arcomat, akárhányan próbáljanak is akadályozni benne. Ha legalább ez sikerül és még néhány a tervezett, az ország talpra állítását szolgáló intézkedések közül, akkor tiszta lelkiismerettel és amennyire lehet, elégedetten fogok felállni a székemből.
B.G: Köszönjük az interjút!
