A régi bölcsességek az emberiség évezredek alatt felszedett tudásait hordozzák. Csak a megfelelőt kell kiválogatnunk közülük. Hogy melyiket választjuk függhet személyiségünktől, a korszaktól, melyben élünk és a megoldandó problámától. Minden bölcsesség egy-egy kulcs, egy-egy probléma megoldásának nyitja.
Most abból indulnék ki, hogy olvasmányaim szerint a régi keleti orvoslásban a gyógyítók csak addig kaptak folyamatos fizetséget, amíg a hozzájuk tartozó emberek makk egészségesek voltak, s mikor lebetegedtek, ingyen gyógyítottak. Így az orvosnak érdeke volt a megelőzés és az egészség megtartása, a folyamatos tanácsadás és egészséges életmódra nevelés.
Mi lenne, ha a politikában is így gondolkodnánk. Ha válságmegelőző csomagokat dolgoznák ki válságkezelő csomagok helyett, ha konfliktus megelőző szociális intézkedéseink lennének konfliktus kezelő megoldások helyett. Azt hiszem az egy bölcsebb kor lenne.
Vajon mennyi esély van arra, hogy a falusi, városi, országos büdzsében annyi tartalék legyen, hogyha bármi történik a globális pénzügyi piacon, Magyarország tartalékaiból tudja fedezni az átmeneti periódust, míg átszervezi életét. Vajon mikor tanuljuk meg végre, hogy kockázatos játék a kassza fenekére nézni. Vajon mikor jövünk rá újra, amire már rájöttünk ezerszer-milliószor, hogy nem lehet tartalékok nélkül élni. Vajon hány válság kell még, hogy megtanuljuk: szerényen, a közepes jólétben jobb és boldogabb, és vég nélküli fejlődés nem létezik. Vajon mikor jut odáig civilizációnk, hogy gondolkodásunk nagy részét arra használjuk föl, hogy a jövőbeni galibák elhárítását már a jelenben megkezdjük, és nem arra, hogy a múlt hiányait foltozgassuk?
Erről a GAZDAG EMBER ÉS A KINCS története jut eszembe, mikor a gazdag ember naponta elmegy megnézni elásott kincsét, s órákon át csak élvezi a látványt. Kilesi ezt a kertésze, s egyik hajnalon elemeli a kincseket. Mikor rájön a gazdag ember a veszteségére, sopánkodva, kétségbe esve megy el a környék öreg bölcséhez, aki azt mondja neki: Vegyél egy zsák követ, ásd el ugyanoda, s meglásd minden rendben lesz. A gazdag ember így is tesz, de másnap mikor csodát várva kiássa a zsákot, abban még mindig csak értéktelen kövek vannak. Visszamegy a bölcshöz, aki a következő magyarázatot adja: mivel mindig csak nézted kincseidet, ugyanolyan boldog lehetsz azzal is, ha köveidet bámulod. A pénz nem ér semmit, ha nem használod.
Így van a pénz nem ér semmit, csak annyit, amennyi értéket adnak neki, de az viszonylagos. Ám vannak dolgok, aminek az értéke kiállja az idő próbáját. A minőségi étel, a tiszta levegő, a tiszta víz, a nem kimerített életerős föld, fedél a fejem felett, és megértés, elfogadás az otthonomban és a közösségemben. Ez a jólét, nem kell több.
Akkor mi lenne, ha nem csak pénzt raktároznánk, hiszen annak értéke, csak annyi, amennyit adunk/adnak neki. Akkor mi az, ami megteremti létünk biztonságát. Mit érdemes raktározni, nehéz időkre tartalékolni? Élelmiszert. De az élelmiszer megromlik, és nem is lehet mindent tárolni, de az élelmiszer készletek biztonságot nyújtanak. Hát mit érdemes még raktározni? Tudást! Azt senki sem veheti el. Az önellátás képességét kell megőrizni egy közösségben, a régi tudást, mely akkor is életképes, ha modern világunk összeomlik. Ez nem csak utópia, Kubában megtörtént az 1990-es olajválság idején, ki tudja, hogy mit hoz az elkövetkezendő 10-20 év. Ezért tartom nagyon jónak azokat az Ökofalvakat, ahol őrzik a régiek tudását, és szerényebben, de stabilabban élnek. Hordozzák a tudást, és nagy szükség esetén ezekből a régi tudást őrző magokból kirajzanak a régi tudást ismerők, és ismét megtanítanak minket az alapoktól kezdeni. Ez megtörténik időről időre a történelemben, csak rendre megfeledkezünk róluk.
Ha politikailag előnyös lenne a tartalékképzés (még akkor is, ha a másik párt kerül következőnek kormányra), és a kampányok, választások előtti beetető időszakok nem emésztenék föl a vagyonunk tetemes részét, ha vezetőink és a szakmai bizottságok arról tárgyalnának, hogy az előre sejthető gazdasági, társadalmi, egészségügyi, oktatásügyi, természeti krízishelyzeteket hogyan lehet már megtörténésük előtt enyhíteni, vagy megelőzni, akkor egy bölcsebb civilizációban élnénk. Akkor úgy érezném, hogy igazán érett és bölcs felnőttek irányítják az országot, és nem civakodó gyermekek.
Úgy tűnik ez már másnak is eszébe jutott:
Óvatosságra kényszeríti a bankokat az EU: A piaci szereplőket arra akarják rákényszeríteni, hogy „békeidőben” se vállaljanak nagyobb kockázatot, mint amekkorát nehéz körülmények között kezelni tudnak.
