(Kóbor József írása)
Ez év áprilisában a magyar Országgyűlés elvi hozzájárulását adta 2 újabb paksi atomerőművi blokk építéséhez. Annak idején , az 1996-os ún. Atomtörvény elfogadása előtti parlamenti bizottsági meghallgatásokon jómagam a Pécsi Zöld Kör tagjaként más zöld mozgalmárokkal (részint Fidesz és MDF-politikusok "szakértőinek" szerepét játszva) többek között azért harcoltunk, hogy ilyen jellegű nukleáris létesítménynek akár csak az előkészítése is kerüljön a Parlament elé, hogy ne csinálhassanak belőle kormány-vagy "szakmai" ügyet. Az akkor a zöld mozgalomnak szánt szakmai anyagomat Balsay István fideszes képviselő mint "Fidesz-álláspontot" előadta a parlamenti vitában (az Energia Klubosok passzolták át neki) , és így az akadémikusokkal felvonuló atomlobbisták nyomása ellenére ezt sikerült átnyomni. 
Sajnos, azóta más ügyekben (pl. az EU lisszaboni alapszerződése, stb.) is bebizonyosodott, hogy a legfelsőbb népképviseleti testületünk a hagyományos politikai elit embereivel képtelen a magyar társadalom szempontjából égető fontosságú ügyeket legalább érdemben megvitatni. Az említett ezévi döntés kettőbillió, másszóval kétezer milliárd (2000 000 000 000, kettőször tíz a tizenkettediken ) HUF-ról vagy kb. 7.3 milliárd euróról szól az elkövetkező 20 évben, tehát kb. évi 100 milliárd forintos beruházásról van szó, amelynek financiális bázisáról keveset tudni. A 4-es metró vagy az autópályák eltörpülnek emellett ! Egy biztos, az EBRD ilyesmire nem ad pénzt, a pályázó konzorciumoknak kell üzleti befektetőket szerezniük, de nyilván a magyar adófizetők vállát fogja nyomni a kezesség.
A gyakorlatban azonban - ezt sokan kimutatták már - az atomerőművi beruházások az externáliákkal együtt mindenütt állami beruházások, még az Egyesült Államokban is. A gyakorlatban menetközben, már a visszafordíthatatlanság fázisában derül ki, hogy pótlólagos források kellenek, továbbá olyan környezetvédelmi, biztonsági, stb. problémák merülnek fel utólag, amelyet a befektető-üzemeltető nem hajlandó megfinanszírozni, és rátolja az államra - az adófizetőkre (Klasszikus példa: 1993-ban a Paksi Atomerőmű vezetése nyíltan megzsarolta az Antall-kormányt azzal, hogy leáll az erőmű, amennyiben nem kapnak rögtön 2-3 milliárd forintot az ideiglenes fűtőelemtároló megépítésére - miután Oroszország nem vette vissza az elhasznált fűtőelemeket, mert egyszerűen nem létezett az a visszaszállítási automatizmust garantáló egyezmény, amely a paksi atompropaganda alapja volt a korábbi években..) Az olcsó nukleáris áram mítosza persze csak akkor igaz, ha "elfelejtjük" az externáliákat..
Hab a tortán, hogy megint csak nagy "pártközi" megegyezéssel Magyarország beszállt a Nabucco-gázvezeték - projektbe, amiről csak azt nem lehet tudni, honnan lesz bele gáz, mitől lesz ez független az oroszoktól, és legalább körülbelül hol van a beruházási számla vége..
Ugyanakkor nincsen országos energiahatékonysági és megújuló energia termelési koncepció - ezekre nyomorúságos filléreket szán a magyar politikai elit.
Visszatérve az atomügyre:
A kiírandó paksi tenderen kb. ezek fognak pályázni:
1. Atomstrojexport (oroszok, a csoport fontos része a TVEL fűtőelemgyár, amelynek fő telephelyei Novoszibirszkben vannak. Errefelé van Kistim is, ahol még 1960 körül felrobbant az egyik fűtőelemtárolójuk, és többszáz négyzetkilométert - és rengeteg embert - kontaminált.)
2. AREVA (nyugat-európai, egyik tagja a német-francia Framatome, amely látványosan beégett a 2003-as paksi üzemzavar idején - a TVEL oldotta meg az ügyet végül)
3. ATMEA (AREVA japánok, ott csak pár ember haláláról tudok egy szuperkritikussági baleset során az elmúlt években)
4. Westinghouse (USA)
A Napi Gazdaságban valaki bedobta, hogy a TVEL - tekintettel a várható magyarországi, szlovákiai és romániai projektjeire - nukleáris fűtőelemgyárat építene Magyarországon. Vagyis: Magyarországon vagy izotopikus urándúsítás lenne (beleértve a rendkívül veszélyes uránhexafluoridos fázist) és utána a dúsított fémurán metallurgiai feldolgozása pasztillákká és rudakká, vagy csak ez utóbbi, és csak a dúsított fémuránt hoznák ide Novoszibirszkből: ameddig ez szabályszerűen van tárolva és elkülönítve, addíg nem külünösképpen veszélyes (sugárzása minimális), de ha véletlenül vagy szándékosan pár darabot valaki túl közel rak egymáshoz, akkor elszabadulhat a pokol..kinek az érdeke ennek a biztonsági kockázatnak a bevállalása ?
Kinek az érdeke, hogy a magyar infrastruktúrát felhasználva folyamatosan dúsított uránt szállítsanak az országból ki és be ?
Mennyiben érdekünk, hogy egy sűrűn lakott országban felépítsünk - megint csak várhatóan állami garanciák mellett - egy olyan üzemet, amely elsőrendű terroristacélpont lehet ?
A kérdés felvetése nyilván egyfajta tesztelése a magyar közvéleménynek. Akik ezt teszik, abból indulnak ki, hogy a belpolitikai és gazdasági problémák teljesen elvonják a lakosság és a politikusok figyelmét, és bármi "átnyomható". Ne felejtsük el: a 90-es években többen is felvetették, hogy a Baranya megyei Bodán az ún. bodai aleurolit kőzetben a "világ összes" használt fűtőelemét el lehetne helyezni. Hiszen a kiégett fűtőelemekkel valamit kezdeni kell. Csak idő kérdése, mikor kezdi ezt valaki megint pedzegetni..
Kóbor József
2009. július 27.
