Az a radikalizmus (gyökerekhez való visszanyúlás), mely a természetből meríti forrását sokkal mélyebbre nyúlik önnön eredetében, mint a nemzeti radikalizmusnak hívott gondolkodás. A nemzeti radikalizmust átmeneti megálló a forrásunkat kereső úton. A természeti radikalizmus lehetővé teszi a békés cselekvést, míg a nemzeti radikalizmus a nem elég mély gyökerei miatt kiabál. Ezek mélyebb gyökerek teszik lehetővé, hogy a fa mozdulatlan legyen, s ne hajoljon meg, hiába üvölt a szél.

Ma megkérdezték tőlem, hogy mit jelent az ökopolitika. Amikor arról meséltem, hogy a helyi termékeket, a helyi kereskedelmet, a vegyszermentes élelmiszereket szeretnénk elterjeszteni, akkor azt mondta az érdeklődő: nadehát a jobboldal is ezt akarja.

Igenám, de csöppet sem mindegy, hogy milyen gondolati alapon tesszük ezt. Bár sok mindenben hasonlít a nemzeti lokálpatriotizmus és a zöld/öko megfontoláson alapuló helyi gazdasági modell, a kettő mégis ég is föld akkor, amikor arról van szó, hogy miért tesszük ezt.

Egy öko ember nem azért vesz helyit, mert az magyar. Azért vesz helyit, mert azt a talpa alatt lévő föld teremte, a mellette folyó patak táplálta, a környék helyi közösségében ténykedő emberek dolgoztak vele. Azért vesz helyi holmit, mert az nem utazott át kontinenseken szén-dioxid kibocsátó és környezetterhelő szállítással, és mert nem akar zölden leszedett és vegytani bravúrokkal tartósított zöldséget enni. Azért vennék helyit, mert nem lehet tudni, hogy egy távoli kontinensen, milyen körülmények között dolgoztatják a munkásokat, amit vásárlásommal támogatok, és ha kiderül, hogy gyerekmunka, vagy embertelen állapotok uralkodnak pl. az úgy nevezett izzadsághajókon, akkor zavarna a tudat, hogy nem tudok hatékony közösségi bojkottal fellépni a nagy távolság miatt. Nagyon sok ökológiailag előnyös struktúra kialakítására alkalmas lenne a nemzeti ideológia, ám a nemzeti alapokra helyezett öko-gondolkodás... hát... nem a teljes történet.

Kevéssé segít a nemzeti ideológia, amikor "kiderül", hogy a természet nem térképen megrajzolt piros országhatárokban vagy nemzeti identitásban gondolkodik, hanem vízfolyásokban, széljárásokban, környezeti eltartóképességben, ökológiai lábnyomban, vagy populációdinamikában... és ezt az ökopolitikusok ismerik és kutatják, minden szomszédos nemzetnél ugyanígy. A természetbe vetett gyökerek ugyanazok itt is, és a világ másik felén is, mégsem vágyunk a világ másik felére.

Tehát az ökopolitika magában foglalja a nemzeti politikát, megérti annak logikáját, de tudja, hogy az csak a történet egy része, és a forrásunk felé igyekvő úton még nem a végső állomás.